Imádom a magyar nyelvet, de ez azon ritka mondatok egyike, ami kifejezőbb angolul "I dedicate this to my Mom" Ma véglegesítettem a logómat és szeretném megragadni az alkalmat, hogy ezzel mondjak neki köszönetet. Leginkább a középső szóval: hála

Tudom, hogy mindig ott vagy és számíthatok rád. Tudom, hogy mindig szeretni fogsz. Tudom, hogy neked nincs lehetetlen és felnézek rád. 

Köszönöm, hogy ma az vagyok, aki vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Szeretném, ha éreznéd a logón, hogy árad belőle a boldogság, szeretet és hála. Amit irántad és az életem iránt érzek.

Hálás vagyok, hogy velem vagy az úton. Legyen ez így még nagyon sokáig!

Reggel van. Hideg. Esik az eső. Átázott a cipőm. Sietek. Akár ideges is lehetnék, meg bosszús. Arany János-on leszállok és nem sokkal később ez a látvány koppint az orromra. Ismét egy csoda a város forgatagában, a szürkeségben, a hidegben, ami szinte kiabál nekem, hogy "Te döntöd el, hogy mi jár a fejedben. Állj meg és gondold szèpen újra! Mi is a bajod? Meleg kabát van rajtad. Lehet elkésel, de majd elnézést kérsz. A cipőd megszárad." Ezeket gondolom Isten/élet fizikai szintű jeleinek. Innen tudom, h van egy felettes valami, ami előbb vagy utóbb mindig, mindent elrendez.

Úgy vagyok ezzel az írás dologgal, hogy csak azért nem posztolok, hogy kikerüljön valami a blogra. Így van, hogy két-három hét is eltelik, de csak olyan születik, ami éppen aktuális, szívből jön, telis tele érzelmekkel.

Tegnap két kolléganőmmel elementünk vacsorázni és rögtön 3 pasizós sztori is eszembe jutott a közelmúltból, amit meg szerettem volna osztani velük. Innen az ötlet, miért is ne gyűjtsem nektek is csokorba néhány emlékezetes történetemet a közelmúltból. Van, amelyik vicces, van amelyik tanulságos. Mindegyiknek adtam egy rövidke címet is.

Szeretem a reggeli kávézást. Hogy még élvezetesebb legyen, szoktam a kávéval szívet rajzolni a tejhabba. Egyik reggel mikor formáztam a szívet, eszembe jutott, hogy mindig olyan szépre sikerül. Egyrészt mert ügyes vagyok, nyilván :) Másrészt azon tűnődtem, hogy az egyik legegyszerűbb forma, amit rajzolni lehet az a szív. És ez milyen szépen szimbolizálja azt, hogy szeretet adni, kimutatni is milyen egyszerűen lehet.

Már az nagyon sokat segített, hogy a legutóbbi posztomban kiírtam magamból fájdalmam. Bele sem gondoltam, hogy az is hozadéka lesz írásomnak, hogy ennyi bátorító üzenet érkezik. Valaki pontosan visszaidézte a támogató mondatokat, hiszen a klasszikusoktól úgy szokás. :)) Sok olyan volt köztük, akikkel nagyon ritkán beszélek, de most vették a fáradságot és írtak nekem, felhívtak. Nagyon jól esik minden szó és figyelem. Köszönöm!

Történt egyszer, hogy karrierváltásra adtam a fejem. Már régóta nem éreztem jól magam korábbi munkámban, annak ellenére, hogy 80%-ban minden körülmény szuper volt, jó hírű szálloda, luxus környezet, kantin ebéd, imádott munkatársak, rengeteg nevetés és sorolhatnám. Mivel már akkor is gyakorló hálagondolkodó voltam, sokáig kitartottam ott, mert tudtam értékelni minden apróságot, amit kaptam. 20%-ban nem volt jó, az pedig annak volt köszönhető, hogy magát a munkát nem szerettem már, szimplán nem ez volt a hivatásom.

80% kontra 20%. Mégis váltottam. A fixből a bizonytalanba. A napi kollegiális, mosolyokkal teli kapcsolatokból a magányosabb farkas munkarendbe. Az alkalmazotti állásból abba a szituációba, hogy itt főként saját boldogulásomért felelek.

A januári hónapom nyugalmasan telt. Már-már azt mondanám, túl nyugalmasan. Bevallom, kezdetben rosszul éltem meg, nem volt könnyű rátalálnom, hogyan tudom motiválni önmagam. Aztán rövid nyavajgás után átkereteztem a gondolataimat, elfogadtam, hogy most ez van, ez az időszak többek között arra szolgált, hogy feltöltsem a pihenés raktáraimat. Nem mellékesen alkalmam nyílt nagyító alá helyezni szokásaimat, mi hasznos belőlük, mi káros, mi tesz igazán boldoggá és mi rombol. Kíváncsi voltam, egy-egy napi rutin megváltoztatása milyen hatással lesz a hangulatomra és kihasználtam a szabad időszakot a kísérletezésre.

Nektek van kialakult napi rutinotok? Jól működik? Általában erősek és energikusak vagytok mindennapjaitokban?

Megosztom veletek néhény tapasztalatom, hátha nektek is segít "szokás-leltárt" tartani.

Először is szögezzük le, hogy dönteni tényleg csak jól lehet. Az összes, számodra akkor és ott rendelkezésre álló információ ismeretében mindig a legjobb tudásod szerint döntesz. Ráadásul sosem tudod meg mi lett volna, ha a másik utat választod. Én nem is szeretem a nyelvtanban használatos feltételes múltat. "Mi lett volna ha... " MOST mi van? (Ha utólag mégis egy sokáig nyomasztó, erős érzés lesz urrá rajtad, hogy a másik utat kéne járnod, fogd úgy fel, hogy ez a kitérő egy felfedezés volt. Plusz információk birtokosa lettél, csomó mindent tanultál belőle. Aztán kezdj el lépegetni a másik irány felé. Ami végül lehet, hogy jobban kikristályosodott a korábbi „hibás” döntésed miatt. Ergo, mégis jól döntöttél korábban is, hiszen kellett az a tapasztalás is... Tudsz követni? :)

A volt barátom szlovén és a saját nyelvén is nagyon vicces (ezt onnan tudom, hogy mikor megszólalt, a barátai mindig könnyesre nevették magukat), de éles eszével ezt sikerült produkálnia magyarul is.

Anno posztoltam sokat facebookra, Ales színesei néven, nagy közkedveltségnek örvendett. A minap órákat töltöttem az oldalon, és kimásoltam az összes ott rögzített poénját. Ez önmagában egy két órás hasfájós nevetést okozott, nem beszélve arról, hogy 2009-2013-as emlékek, ominózus berúgások, sérülések, élmények dukumentálását is újraélhettem. Micsoda szerencse, hogy korábban közléskényszerem volt facebookon :)) Hálás vagyok, hogy ennyi minden jóban volt részem már eddigi életemben is.

Fogadjátok szeretettel a humorgyűjteményt, kívánom, hogy nektek is okozzon hasonlóan sok nevetést.

Hiszen ilyen páratlan nők nem maradhatnak páratlanul ugye? :)

Muszáj erről írnom, mert annyiszor belefutottam már egy-egy ilyen beszélgetésbe. „Mikor mész már férjhez?” „Te miért nem jársz valakivel?” „Minden barátnőd elkelt már, csak te maradsz egyedül…”  „Nem akarsz visszamenni az előző barátodhoz?” Kinek ismerősek a hasonló mondatok?

Az utóbbi egy hétben két, egymástól független e-mail tartalma is arra hívta fel a figyelmem, hogy ne fogadkozzunk. Nem a "majd holnap" a lényeg. Cselekedjünk MOST. Én már évek óta nem fogadkozom, nálam sem működött. Erre akkor jöttem rá, mikor 3 évig ugyanazt a fogadalmat használtam szilveszterkor. Azóta sem valósult meg :)) Ennek ellenére évközben a valódi, igazán fontos vágyaimat, változásaimat meg tudom valósítani. Csak erős szándék kell, nem január 1.