Szeretem a reggeli kávézást. Hogy még élvezetesebb legyen, szoktam a kávéval szívet rajzolni a tejhabba. Egyik reggel mikor formáztam a szívet, eszembe jutott, hogy mindig olyan szépre sikerül. Egyrészt mert ügyes vagyok, nyilván :) Másrészt azon tűnődtem, hogy az egyik legegyszerűbb forma, amit rajzolni lehet az a szív. És ez milyen szépen szimbolizálja azt, hogy szeretet adni, kimutatni is milyen egyszerűen lehet.

Már az nagyon sokat segített, hogy a legutóbbi posztomban kiírtam magamból fájdalmam. Bele sem gondoltam, hogy az is hozadéka lesz írásomnak, hogy ennyi bátorító üzenet érkezik. Valaki pontosan visszaidézte a támogató mondatokat, hiszen a klasszikusoktól úgy szokás. :)) Sok olyan volt köztük, akikkel nagyon ritkán beszélek, de most vették a fáradságot és írtak nekem, felhívtak. Nagyon jól esik minden szó és figyelem. Köszönöm!

Azt hiszem, sokszor az a baj, hogy mi magunk sem tudjuk megfogalmazni, hogy elakadtunk és épp mi segítene rajtunk leginkább. Olykor tényleg csak bátorításra, figyelemre, ölelésre vágyunk, csak nem fejezzük ki. Néha azért, mert magunk sem tudjuk, hogy erre van szükségünk. Vagy szimplán nem merjünk kérni. A segítségkérés gyengeség? Azt viszont nem várhatjuk el, hogy ezt a külvilág magától észrevegye. Ebben a VUCA világban mindenki el van foglalva a saját boldogulásával, ennek ellenére mindenkinek úgy kell a törődés, mint egy falat kenyér. Ismét egy kettősség.

Ami nekem ebből tanulság, hogy fontos felismerni az igényt és kérni a figyelmet, ölelést, jó szót. Nincs az az érző ember, aki erre azt mondaná, hogy nem adok.

Illetve még egy felfedezésre szert tettem az utóbbi időszakban. Talán ti is úgy vagytok vele mint én, hogy mikor rossz kedvetek van, akkor semmi, senki más nem számít, egyszerűen magatokkal vagytok elfoglalva. Kísérleteztem valamivel. Mikor nehéz időszakom volt, lefelé konyult a szám, igyekeztem mégis érdeklődő és nyitott lenni. A buszon nem lefelé lógatni az orrom, hanem körbenézni, mosolyogni, netán szemkontaktust teremtenni egy idegennel, aki nyitott erre. (nem csak pasikkal ;) Megkérdezni a piaci árust, ő hogy érzi magát ma. Sokszor nehezemre esett, de többször is kipróbáltam. Volt, hogy csak ideig óráig, de minden alkalommal jobban lettem tőle. Fontos hozzátennem, hogy mindig érdeklődő szándékkal kérdeztem, nem arra a pillanatra vártam, hogy én mikor zendíthetek rá a panaszra, nem vártam visszakérdezést.

Legutóbb a liftben kiváncsiskodtam egy házban lakóról, (akit akkor láttam először) hogy milyen napja volt. Kicsit nyögve nyelősen, kurtán válaszolt, úgyhogy nem is faggattam tovább. Nem sokkal később újra összefutottunk és elmesélte, hogy nem tudta mire vélni a múltkori kérdésem. Aggódott, hogy romlott a memóriája, lehet már ismerjük egymást, de ő nem emlékszik rám. (Rám nem emlékezni? Kizárt :)) ) Máskülönben miért érdeklődnék hogyléte felől? Megoszotta velem, hogy nagyon rossz napja volt akkor, és milyen jól esett neki a kérdésem. Végül hosszas beszélgetés kerekedett belőle.

Kis mögöttes tudomány: Barba Fredrickson Love 2.0 c. könyvét kezdtem el nemrég olvasni. A love szó nem mint szerelem, hanem mint szeretet-érzés fordítandó. A könyv ennek biológiájáról, kémiájáról és egészségre gyakorolt jótékony hatásáról szól. Az agy és bolygóideg működésről, továbbá az oxitocin és amigdala szerepéről is ír. Még csak az elején tartok, de volt már pár "Heuréka" felkiáltásom, hogy mennyire témámba vág.  A pozitív emberi kapcsolataink is gyógyítanak bennünket. Az oxitocin az egyik olyan hormon, melynek termelődése megnő egy-egy ilyen kapcsolódás alkalmával, függetlenül attól, hogy ismerjük-e az illetőt vagy sem. Még jobb hír, hogy nem csak a másik félre van ez jó hatással, hanem ránk is. Tehát érdeklődjünk a másik iránt, mosolyogjunk már csak "önös érdekből" is :) "A hormon az elfogadó (nem csak emberi) kapcsolatok egészségvédő hatásának a közvetítője, szorongást, gyulladást, és fájdalmat csillapít, képes tartósan csökkenteni a stressz szervezetünkre gyakorolt káros hatásait. ... Az ember testi-lelki egészsége szempontjából minden életkorban alapvető fontosságú az elfogadás, odafigyelés, a családban és másutt. Oxitocin a gondoskodó, odafigyelő emberi kapcsolatok során mindkét félben termelődik, abban, aki, és abban is, akiről gondoskodnak, mindkét oldalon egészségvédő hatást fejt ki." (Forrás: http://jollehetsz.hu/egy-hormon-ami-gyogyit-es-masokkal-osszekot/ Rövid, hasznos írás, jó könyvek alapján. Érdemes elolvasnotok.)

Ne feledjétek, történeteim az én "térképemről" szólnak, saját megélésem eredményei. Amikor tapasztalok valamit, ami számotokra is hasznos lehet, megosztom veletek. Ebből ti azt és annyit vegyetek ki, amennyi nektek jól esik. Abban viszont tényleg NagyIgazam van :) , hogy a megoldás a változtatásra mindig bennetek van. Kisérletezzetek bármivel, amit jónak láttok. A nehéz időkben pedig merjetek segítséget kérni.

És amit nem csak én mondok, hanem a tudomány is: a szeretet egyik megjelenési formája a figyelem, érdeklődés. A pozitív emberi kapcsolatok óriási befolyással vannak jóllétünkre. Hatásos kedélyjavító egy-egy összetalálkozó mosoly, kölcsönös emberi figyelem, váratlan kedvesség.

Alkalmazzátok bátran! Rajzoljatok ti is sok szívet saját és mások életének habos kávéjába :)