Az imént ezt a képet láttam Pintresten és eszembe jutott róla egy sztorim, ami talán számotokra is gondolatébresztő lehet.
Történt egyszer, hogy 4 évvel ezelőtt áttértem a paleo hitre, a hús istenéhez kezdtem imádkozni és szénhidrátellenes tüntetéseken vettem részt. :) Na jó, nem volt ennyire komoly, nem osztottam az igét senkinek, csak egyszerűen én úgy döntöttem, kipróbálom a paleolit életmódot. Tettem ezt azért, mert Mázsaházban erre láttam jó példákat és kíváncsi voltam, nekem hogy válik be. Szeretek kísérletezni, így nem olvastam mélyebben utána, csak annyit tudakoltam meg, hogy mit lehet és mit nem, illetve mit mivel lehet helyettesíteni. Rövid idő alatt fokozatosan hagytam el a károsnak mondott élelmiszereket, és szépen lassan láttam is magamon a változást, testileg, alvás minőségemben, energikusságomban. Később azért el is olvastam egy-két könyvet, hogy mégis mi ennek a tudományos háttere.
Telt múlt az idő és elég szigorúan fogtam magam. Ami egy-két kilengésem volt, az viszont olyanra sikerült, hogy „na jó, akkor ma már el van cseszve, teleeszem magam szarokkal, holnap más lesz” vagy „áhh most külföldön vagyok, 5 nap szabadság az étkezésben is”. Ilyenkor utólag iszonyat bűntudatom támadt, rögtön nagyobbnak láttam magam a tükörben is. És jöttek a vésztervek, hogy akkor a héten nem 4-et edzek, hanem 5-öt…Nonszensz amúgy már leírni is ezeket a mondatokat, meg visszagondolni az akkori érzéseimre.
Tegye fel a kezét, aki frusztráltságában vagy éppen sima unalmában eszik? Jelen! És történetemnek itt a lényege. Tavaly Húsvétkor dolgoznom kellett. Szerettem volna otthon lenni a családommal, de persze mindent nem lehet. Ezen kívül biztosan volt más szomorúságom, arra már nem is emlékszem. Ebédre befaltam egy tányér csirkepaprikást nokedlivel és 6 db rétest, mert nyilván egy nem volt elég :) Aztán jött a bűntudat és önutálat. Még le sem ért a kaja, munka után hazaérve elmentem futni, amivel persze jól felkavartam a gyomorom. Este egy filmet néztem (volna) meg egy ismerősömmel, én e helyett inkább rosszul lettem és hánytam, többször is :S
Akkor döntöttem el, hogy változtatok ezen, hisz úgy tűnik, valami nincs rendben. Egy kolléganőm mondott egy jót, hogy attól, hogy valaki szarul eszik egész héten, de egy nap egészségesen, attól nem fog lefogyni. Gondoltam fordítva is igaz lehet. És ezt el is hittem, mert el akartam hinni, hogy könnyíthessek. :) Lett egy olyan meggyőződésem, hogy egyszer-egyszer szabad, persze mértékkel. És húúú mennyit lazult az egész, már csak attól a tudattól is, hogy lehet.
Aztán elutaztam Thaiföldre idén januárban, ahol egészen könnyű volt odafigyelni a tiszta étkezésre, a korai jóga után zöld turmixot reggeliztünk, rengeteg gyümölcsöt ettünk, a melegben alig voltam éhes. Hazajöttöm után nem is nagyon kívántam a húst. Na ezt hogy oldja meg egy paleo? :) Végül tovább lazítottam a szokásaimon, épp mikor mit kívánt a szervezetem. Többször ettem tésztát, kevesebb húst. Akkor többet jártam jógázni is és kevesebb súlyzós munkára vágytam, úgyhogy azt is megengedtem magamnak. Kísérletezgettem. Persze változott a testem, a szigorú paleo korszakomhoz képest, de nem híztam el.
Mára az lett belőle, hogy többnyire húst és zöldséget eszem és mindig készítek valami paleo süteményt. Meg újabban a quinoa <3 Ha megkívánok egy croissant vagy egy pizzát, megeszem, és nagyon jól szokott esni. Mivel már tudom, hogy nem tilos, nem is kívánom annyit. Mikor unatkozom vagy feszült vagyok, ugyanúgy jelentkezik az „együnk valamit” jelzés, de rajtakapom magam. Néha van, hogy a felismerés után ugyanúgy folytatom az evést, de akkor az már egy tudatos döntés. (Van azért egy trükköm. Ilyenkor egész helyett egy felet eszem, vagy kettő helyett csak egyet. És majdhogynem megveregetem a vállam, hogy van önuralmam, így ez marad meg. Fake it, until you make it :D )
Az edzés is visszaállt, vágyom a Mázsaházba, vágyom a súlyok közé, ezt egészítem ki heti egy vagy két jógával. Tisztelem a testem, hálás vagyok, hogy egészséges, erős vagyok, sportolhatok és egyáltalán van lehetőségem "meghalni" egy jó mázsaházas edzéskiírástól :) A rövid önfényezés után, persze be kell valljam, előfordul, hogy nyakon csípem magam, hogy túl sokat ettem, mohó voltam. Utólag megbánom, de felismerem, és ezáltal legközelebb jobb leszek.
Most kéne jönnie a tanulság résznek? :) Kísérletezgessetek, mindenfélét próbáljatok ki! Vezessetek róla feljegyzéseket! Mindenki egyedi, mindenkinek más válik be. Kérdés, hogy mi a cél: Miért sportoltok? Miért diétáztok? Mi a mögöttes cél? Egészséges, hosszú élet igénye és önszeretet? vagy Másoknak tetszeni, megfelelni akarás? Érdemes ezeket letisztázni, így könnyebben kaptok válaszokat, hiszen a test és a szellem tud és mutat mindent, csak figyelni kell.
Nekem az egyensúly a cél ebben is. Ha valami miatt kibillen (pl.: változó élethelyzet, saját gyengeségeim), azt elfogadom, viszont mindig van és keresem is a visszautat. Néha gyorsabban, néha lassabban, de megtalálom. Csakis rajtam múlik és ez a szabadság...
