Mire fókuszálunk? Hogy "Uhh, mennyi van még előttem, vajon képes leszek-e rá?" vagy arra hogy "Hű, már mennyi mindent elértem"?
Abszolút nem mindegy.
Az egyik gondolat frusztrációt, szorongást, félelmet okoz bennünk a másikban pedig büszkeséget, elégedettséget és bátorságot érzünk. Az egyikben aggódva megyünk tovább, vagy tovább sem megyünk, hisz nem férünk hozzá meglévő erőforrásainkhoz sem. Míg a másikban energikusak leszünk és tettre készen, bátran vágunk bele a "kalandba". A tény ugyanaz: valami nehézség, kihívás, hosszú út előtt állunk. A helyzet adott. Azonban arról dönthetünk, hogy a helyzeteket hogyan címkézzük.
A gondolatokból, hiedelmekből automatikusan jönnek érzéseink, érzelmeik vezérelve pedig cselekszünk. Így működünk mi, emberek. Ahol bele tudunk nyúlni a folyamatba, azok a gondolatok. Ezért nagyon nem mindegy, mit hogyan címkézünk. Érdemes nyakon csípni gondolatainkat, belső monológunkat.
És ez nem a pozitív gondolkodás! Hanem a reális. Látni hol vannak a fejlődési irányok és lehetőségek, de mindig tudni, hogy csomó erőforrás megvan bennünk, hogy továbblépjünk. Ez fog segíteni megküzdeni.
SkillToGo. Képesség a továbblépésre.
