Az a világ, amit megteremtesz.

:: grateful | I am ::

:: grateful | I am ::

Tiszavirág életű pasizásaim. Vigyázat! Magas humorfaktor.

2017. március 18. - Szánti Dominika

50fe7cf4467d216a46b3f07efeae651c_1.jpg

Úgy vagyok ezzel az írás dologgal, hogy csak azért nem posztolok, hogy kikerüljön valami a blogra. Így van, hogy két-három hét is eltelik, de csak olyan születik, ami éppen aktuális, szívből jön, telis tele érzelmekkel.

Tegnap két kolléganőmmel elementünk vacsorázni és rögtön 3 pasizós sztori is eszembe jutott a közelmúltból, amit meg szerettem volna osztani velük. Innen az ötlet, miért is ne gyűjtsem nektek is csokorba néhány emlékezetes történetemet a közelmúltból. Van, amelyik vicces, van amelyik tanulságos. Mindegyiknek adtam egy rövidke címet is.

Egy férfi, aki megmentett. Történt egyszer, hogy leszálltam a metróról és felfelé haladtam a mozgólépcsőn. Mellém lépett egy helyes pasi, így haladtunk felfelé egy lépcsőfokon. Ohhh, egy lépcsőfokon utazni, mily romantikus is :) Aztán én nekiálltam bekötni a sálam, begombolni a kabátom, ekkor leesett a kabátom egyik gombja és elkezdett fokról fokra lejjebb esni. Mit csinál ilyenkor egy (hülye) nő? Menetiránynak háttal fordul, leguggol és két kézzel kapkod a gomb után. Már a lépcső teteje felé közeledtünk, a gombom még mindig nem volt meg. A srác végignézte a bénázásom, gondolom látta, hogy itt baj lesz. Mivel én még mindig háttal voltam a menetiránynak, a lépcsőnek viszont már vége lett, fogott, két kézzel felkapott és átemelt a tetején, hogy ne botoljak meg. Így elkerültem a tömegkatasztrófát és nem estek rám az mögöttem utazó emberek sem :)) A fiú tovább sietett. Én meg egy zavart köszit tudtam csak utána kiálltani.

Egy férfi, aki nem mentett meg. Az előzőhöz hasonló, csak épp nem adtam esélyt a pasinak, hogy megmentsen. Az úgy volt, hogy nemrég vörösre festtettem a hajam. Nagyon tetszett az új hajszínem, úgy éreztem enyém a világ. Na, ilyen magabiztos gondolatokkal sétálok az utcán. Kb 20 méterrel szemben jön egy pasi, helyesnek tűnik. A tervem az volt, hogy valamit babrálok a telefonomon amíg mellém ér, majd "spontán", csábosan felpillantok rá :))) Na ebből a telefon-babrálás meg is valósult, és mikor ő mellém ért, én léptem egyet és egy az egyben lefejeltem egy jelzőtáblát :))) Nagyot szólt. Csak nevetni tudtam, rá sem mertem nézni a fiúra. Barátnőim szerint el kellett volna ájulnom, hogy megmenthessen. Hát, majd legközelebb, biztos lesz még hasonló ügyetlenkedésem :)

A sors keze. Volt egy nem fogadott hívásom egy ismeretlen számról. Visszahívtam, de nem vette fel. Majd 10 perc múlva ismét hív:

Én: Igen tessék Szánti Dominika.

Ő: Jó estét, XY vagyok, kerestek erről a számról.

Én: Ön keresett előbb.

Ő: Igen? Akkor az véletlen volt.

Én: Vagy a sors keze... (nevetek)

CSEND

Én: Ne aggódjon, csak vicceltem.

Ő: Végülis... szimpatikus a hangja.

Én: Én meg csípem, ha valaki veszi a lapot.

Ő: Ha jól meggondolom, én ma este ráérek.

Én: Én sajnos ma este nem.

Ő: Jó, akkor majd holnap hívom.

Én: Jó, hívjon.

(Végül nem hívott. Persze utána megkerestem a neten, és kiderült, hogy egy 20assal idősebb korosztály. Talán ezért nem bánom :)))

Feldmár és Pál Feri. Jó régi történet, korábbi tinderes korszakom egyik gyöngyszeme. Egyszer véletlenül superlike-oltam egy pasit. Aki egyébként nem volt rossz pasi, de nem akartam superlike-olni. (Aki nem ismerné, ez egy jelzési lehetőség arra, hogy nem csak tetszel, hanem különösen tetszel). Aztán rám írt. Én meg említettem neki, hogy véletlen volt. Mondta, hogy óóó de kár, pedig ő úgy örült neki. És ettől annyira szimpatikus lett! Mert pár pasi sértettségében erre rögtön búcsút intett volna nekem. Na én ezt a nagy lelkendezésemet és pozitív tapasztalatomat meg is osztottam vele. Pasi lévén ő rövidre zárta a történetet azzal, hogy túlteng bennem a feldmár meg pálferi, úgyhogy nem fogadtunk örök hűséget egymásnak :)))

Végre elkérték a számom.

Én: Jó napot kívánok! Péntekre szeretnék egy asztalt foglalni 3 főre, este 7 órára.

Fiú: Jó napot kívánok! Rendben azonnal nézem. ... Van helyünk, milyen névre foglalhatom?

Én: Dominika.

Fiú: (nevet) Ööö, azért egy vezetéknevet is kapok?

Én: Szánti.

Fiú: És a telefonszáma?

Én: Jééé, rájöttem, hogy magányos napjaimon éttermeket fogok hívogatni, hogy végre elkérjék a számom. :)

Fiú: (nagyon nevet) Rendben, várjuk!

fe38d441abdaf09207d0786271450c16.jpgEgy mosollyal pasit megállítani. Egy napsütéses januári napon sétálok kifelé egy bevásárlóközpontból, szembe jön egy helyes fiú, rámosolygok. Visszamosolyog. Elhaladunk egymás mellett, vissza-vissza nézünk. Én átmentem az úton, de ő megállt és intett, hogy forduljak vissza. Épp volt ott egy kürtős kalácsos bódé, menza tea fogyasztási lehetőséggel :) Beszélgettünk 20 percet, nagyon szimpatikussá vált számomra. Majd elbúcsúztunk és bejelölt facebookon (modern kori románc :) Végül nem vette fel velem a kapcsolatot. Éva egyszer azt mondta nekem, egy hasonló, kb 3 évvel ezelőtti eset után, hogy igyekezzek csak arra a pillanatra koncentrálni és értékelni, hogy az megtörtént. Elfogadni, hogy abban akkor annyi volt és ennek örülni. Úgy látszik, hogy ebben még nem vagyok elég gyakorlott, mert 20 perc ismeretség után elkezdtem a nászindulót fújni :))) És alig vártam, hogy írjon. Majd mikor nem tette, átmentem egy mini szakítási folyamaton :))) Na jó, kicsit túldramatizálom. De tényleg az volt számomra a tanulság része, hogy törekedjek ne túlgondolni a dolgokat és ne elvárások elé állítani a helyzetet. Ne akarjak se belelátni a másik fejébe, se elméleteket gyártani, hogy miért így alakult. Számít? Nem! Abban akkor annyi volt. És ezt köszönöm. Meg persze rájöttem, hogy hivatalosan is rendelkezem a "mosollyal pasit megállítani" képességgel :)))

Férfi a piros lámpánál. Állok a buszmegállóban, előttem piros lámpánál várakozó autók. Történetem szereplője egy jóképű sofőr, akivel szemezünk, majd a lámpa zöldre vált és ő elhajt. Ott, abban a percben ismét elkezdődik bennem a túlgondolás. "De jó lenne, ha visszafordulna..." Elkezd lejátszódni bennem a szitu, hogy visszafordul, megáll, én mit mondok, ő mit mond, stb stb. Aztán észreveszem, hogy megint ugyanabba a hibába estem, bevillan a korábbi élményem és elmondom magamnak, hogy "ebben most ennyi volt, köszönöm". Nincs elvárásom az élettől, hogy úgy alakítsa, ahogy azt én elképzelem. Elengedtem a gondolatot. És akkor az élet küldi jutalmát. Két perc múlva megáll az autó előttem. Visszafordult miattam. Jól esett! (Ez a legfrissebb sztorim, nincsenek további híreim, de az sem baj, ha nem lesznek, akkor is örülök, hogy megtörtént.)

6df2f14f0b1162ecaf3346b5c6d4600e.jpgÍgy a poszt végéhez közeledve valami tanulságot is kéne gyártanom ugye? :) Két céllal írtam ezt le nektek. Az egyik az, hogy velem nevessetek történeteimen, esetlenségemen, remélem titeket is feldobnak. Én valószínű megint jót tettem magammal, most, hogy ezeket a vicces és jó élményeket újra éltem.

A másik pedig tényleg az, ami nekem nagy tanulság mostanában. Nem csak a pasikkal kapcsolatban, hanem az élet minden területén. Az egónk mindig azt hiszi, hogy tudja mi kell nekünk. Az egóm 20 perc ismeretség után döntötte el, hogy az a pasi kell nekem, és ha nem lesz belőle semmi, akkor az kudarc. Ahelyett, hogy arra fókuszáltam volna, hogy milyen kellemes élmény volt és hálás vagyok, hogy megtörtént. 

A tudatunkkal eltervezünk dolgokat, elvárjuk az élettől, hogy úgy alakuljon, aztán koppanunk, ha mégsem úgy lesz. Utólag persze mindig tiszta a kép, hogy mi miért történt.

Gyakoroljuk a rugalmasságot! Gyakoroljuk azt, hogy ne támasszak elvárásokat az élet és a helyzetek felé! Legyenek céljaink, nap mint nap tegyünk értük. De ha nem terv szerint haladnak a dolgok, akkor alkalmazkodjunk. A jó hír, hogy közben folyton folyvást tanulunk, tapasztalunk, fejlődünk.

A boldogulás egyik kulcsa, ha bízunk az életben és értékeljük azt, ami van, pont úgy, ahogy van.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://halagondolkodas.blog.hu/api/trackback/id/tr9212349021

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása