Na az van, hogy ma elmentem templomba. A Bazilikába szeretek járni, gyönyörű mennyezetében el lehet veszni, az orgonaszó mesésen hangzik és a mise is befogadható. Nem a szokásos uncsi szövegek, egészen hétköznapi példabeszédek szoktak lenni.

Volt időm a kezdésig, sétálgattam az épületben és csodáltam a díszeket. Arra járt egy idősebb pap, ránézett a hajamra és csak annyit mondott "Kishölgy, maga szó szerint az Isten báránya" :)))

Aztán leültem, még mindig volt kis időm. Kipattant a fejemből egy anyáknapi vers gondolata, és csak úgy jöttek a rímek és a sorok. Nem tudom leszek-e valaha video blogger, de íme az első ilyen jellegű bejegyzésem, amit mise után még frissiben vettem fel. :)

Még nem járok ebben a cipőben, de a nők egyik legnagyobb feladatának tartom az anyaságot. Minden anyuka büszke lehet magára. Köszi, hogy vagytok!

Csak ennyiből áll ez a poszt

És mégis a legtöbbet mondja: MOST

Köszönöm, hogy az utamba hozta az élet

Ezt a sokatmondó képet és JELENlétet.

Remek dolgot tanított nekem az élet pár hete, amit akkor, még frissiben kiírtam magamból. Íme, meg is osztom veletek.

A történet ott kezdődik, hogy nemrég egy barátnőm mesélt nekem rosszkedvéről, a benne lévő feszültségről és fejtegette, hogy miért lehet ez. Persze bekapcsolt a „megoldó” énem, elkezdtem sorolni neki azokat az életigazságokat, amikről úgy gondoltam, hogy segíthet. Még idejében leállított és annyit mondott,

 „Tudod, néha csak annyi kell, hogy meghallgass”

Eddig sem hittem a véletlenben, de a hit, az egy dolog. A bizonyosság az egy másik. És gyanúsan sok lett a véletlen körülöttem. Időben ezt a thaiföldi nyaralásomhoz tudom kötni. Valahogy azt érzem, hogy sikerült a tudatosságnak egy következő szintjére lépnem, nyitottabb lettem a jelekre.

Vegyük a példáimat, melyek a közelmúltban történtek meg velem:

Zenergia.

Ezzel a címmel láttam egy hirdetést a metrón, amely egy komolyzenei koncertsorozat elnevezése.

Nem csak a zene és az energia szó van benne, hanem a zen is. Szerintetek ez tudatos volt részükről? Fantasztikus kombináció. Szerelmes lettem ebbe a szóba.

Zen + Zene + Energia. Szeretném azt mondani, hogy ez az összeadás = Én, de ebben a matematikai képletben a zen tényező még ismeretlen számomra. :) Még!

Elmesélem nektek, milyen visszajelzést kaptam nemrég egy senior trénertől és ez milyen gondolatokat ébresztett bennem. Van pár :) Mindez körül belül másfél nap alatt játszódott le bennem.

A teljesség igénye nélkül így hangzott levele:

„A magán coach profilhoz még korosodnia kellene, idő kell a kicsiszolódáshoz. Elvégzett egy-két tanfolyamot, szórt tematikát, de ezzel még nem lehet by-the-way coacholni.  Nehéz manapság a szakmába betalálni, mert sok az eszkimó és kevés a fóka”

Japán kalligráfia (Shodo) a japán írás művészete. Egyike a japán művészeti ágaknak, amit a tudatosság művészetének is szoktak emlegetni. Nem vagyok a téma szakértője, sőt csak azért kezdtem kicsit utána olvasni, mert ezt a képet kaptam egy mázsaházas edzőmtől/segítőmtől, aki elmélyülten foglalkozik ezzel. Így nem is mesélek hosszan róla, nem tudnék hitelesen. Ez a poszt most azért készült, mert nap, mint nap találkozom a hála érzésével és jeleivel, néha nagyobb dózisban jön, most épp ezzel a kalligráfiával:

Az utóbbi időben arra lettem figyelmes, hogy az élet tesztel, hogy amikről itt írok, azt tényleg úgy is alkalmazom az életben. 

Valószínűleg ez korábban is így volt, csak most lettem rá figyelmes. Mert ugye ezeket eddig csak gondoltam. Most pedig feketén fehéren le is van írva, ráadásul a nagyközönség előtt.

Két remek írásba botlottam a minap. A fogalmazásmódja nem áll közel hozzám, a mondanivalója annál inkább.

(Forrás: hasznaldfel.hu)

Közületek kivel fordult már elő, hogy kitalált valamit, amit meg szeretett volna valósítani, majd lelkesen elmesélte családtagjainak vagy akár barátainak, akik feltették a kritikus kérdéseket? De csak azt, csak a rosszat, a jó oldalt nem domborították ki. Huhh hányszor lett emiatt rossz kedvem… mintha letörték volna a szarvamat. Persze jó, ha van egy ilyen segítséged is. Saját példámon tudom, hogy hasznos, ha egy realista rávilágít a másik oldalra. Sikerül megláttatni azt, hogy hol lehetnek a buktatók. Légy azzal is tisztában és ennek tükrében mérlegelj. DE! Ismerd fel, ha nem a realistával beszélgetsz, hanem a kritikussal, aki arra keres példákat, hogy miért nem sikerülhet. Ezt egyáltalán nem azért teszi, mert rosszat akar neked! Hanem azért, mert így szocializálódott. Ezek a hiedelmei. Hogy egyedül nem megy. Hogy nem vagyok elég jó. Kevés vagyok. Ez túl nagy falat. Nem ez a normális út.

Nemrég egy kedves ismerősöm mesélt a szeretetnyelvekről. Bevallom őszintén, hogy nekem ez új volt és amióta ezt ismerem, picivel könnyebb megértenem a környezetemben lévőket. Ezért tartom hasznosnak, ha írok róla nektek is. Bár ti már biztos tudtok is ezekről és remekül alkalmazzátok ezt a tudást. Először írok pár háttér információt, majd a személyes megélésemet ezzel kapcsolatban.