Pár napja volt szerencsém ismét a TG Italiano étteremben vacsorázni. Egy nagyon jó barátnőm minden évben meghívást kap oda és engem ér a megtiszteltetés, hogy elvisz. Évek óta. Köszönöm ez úton is!

Szuper helyet kaptunk, Bazilika kilátással, finom ételek, kellemes beszélgetés. Néha csak némá ücsörögtünk és élveztük, hogy vagyunk. Élünk és érzünk. #dejosorunkvan

De a történet most nem a háláról szól. Fura mi? :D Bár ahogy jelzik az ételeken is, ez a poszt nyomokban hálagondolkodást tartalmaz :)

Ma egy nehezebb munkanapom volt. Egy két olyan feladatot kellett megoldanom, amihez nem értek és bevallom, hogy nem is annyira akarok. Már délelőtt puffogtam rendesen, és tudtam, hogy benne vagyok meg majd egyszeeeeeer vége lesz, de ki kellett adnom. Aztán úton ebédhez beszálltam a liftbe és találkoztam egy kollégámmal. Le volt harcolva, sápadt volt és egy zacskó jeget fogott a kezében.

Párbeszéd:

Én: Baj van?

Ő: Igen.

Én: Na mi történt?

Ő: Nézz ki a lobbyba mennyi meló van...

Én: De akkor az egészségeddel minden rendben?

Ő: Jaaa, az igen.  (És mosolyogva kiszállt)

Aztán míg elértem az ebédlőig, leesett a tantusz, hogy ezt párbeszédet akár saját magammal is lefolytathattam volna. Megint jött egy jel, hogy fejezzem be az önsajnálatot, ez a fél nap pont elég volt :) Minden nehéz napnak/helyzetnek vége lesz egyszer és miért is ne azzal húzzam magam ki belőle, hogy hálát adok az egészségért. Azt miért vesszük alapvetőnek, hogy megvan?

Korábban sokszor keseregtem azon, hogy még mindig egyedül vagyok vagy, hogy még nem valósult meg pár vágyott dolog az életemben. Évától kaptam a tippet, mi lenne, ha nem a hiányra fókuszálnék, hanem áttenném ezeket a pozitív oldalra. Ugye hiszünk abban, hogy a negatív negatívat vonz, a pozitív pedig pozitívat? Itt is az a fő motívum, hogy hova helyezed a figyelmed.

Így vált egy nagyon sokszor használatos mondatommá az „Alig várom.” Nem volt nehéz megjegyezni, a Nyakas borát is nagyon szeretem, bár az egy másik módon helyez át dolgokat pozitívba :D

Egy hiteles és felkészült bloggernek mindenhol, mindenkor nyitva szeme, füle. :)) Az egész élet egy anyaggyűjtés. Így adódott az alkalom, hogy megnéztem a Kung Fu Panda első és második részét, kimondottan anyaggyűjtés szempontjából. :)) És immmmáááádtam, sokat nevettem rajta :)

Pénteken kalandos úton elkeveredtem az Alfa Fesztiválra Várpalotára. Tudjátok, engem is elhívtak, hogy nyissam meg hivatalosan a fesztiválszezont :)))

Eddig olyan komoly témákkal jöttem, magamhoz képest visszafogott humorral fűszerezve. Valójában sokkal több dologból csinálok viccet, mint itt látszik. Múltkor meséltem róla, milyen motivációs mondatokat ragasztgatok a falamra. Mikor böngészek a neten, sokszor futok bele nagy "életigazságokba". Láttátok, amikor Besenyő Pista bácsinak Má megin igaza van? :) Itt megnézheted.

Mindig ez a jelenet ugrik be az olyan gondolatokról, mint ez: Mindannyian hétköznapi szuperhősök vagyunk nemde?

NagyIgaz az önzetlen szeretetről: "Nem azért mondtam, hogy szeretlek, hogy viszont halljam. Hanem, hogy te biztosan tudd."

Vagy amikor egy fa mondja meg a tutit:

Na ezek azok, amiket elolvasok és nem tud nem leesni az állam, hogy „mekkora NagyIgaz”

Igazából a Mai elgondolkodtató miniposztjaim sokszor a NagyIgazakról szólnak. És mindig bevillan Besenyő M.M.I.V. István, akinek Má Megin Igaza Van :) Mint ezeknek a képeknek.

Zárszóként a Leg-NagyIgaz-abb:

 Na jó, fiúk, csak vicceltem :P

A tudatos jelenlét nem összekeverendő a Carpe Diemmel. A tudatos jelenlét azt tanítja, hogy éld és érezd, ami most van, teljes valójában. Ha épp jó az élmény, akkor ezt a nélkül tedd, hogy azon aggódnál, mikor lesz vége, Ha pedig rossz, akkor is éld meg, azzal a bizonyossággal, hogy egyszer vége lesz. A tudatos gondolkodónak vannak céljai és igyekszik a lehetőségeihez mérten minél jobban megvalósítani, de a jelen pillanatra hagyatkozik és együttműködik a sorssal. Nyitott és rugalmas. Nem a holnap felől gondoskodik, mert tudja, hogy a holnap majd gondoskodik magáról.

Thaiföldi utam előtt az alábbi könyvet olvastam el. Emlékeztek? Volt időm a reptéri várakozás alatt. :) (Ahol az élet elvesz, ott vissza is ad)

Eckhart Tolle és Dr. Wayne W. Dyer – Miért fontos, hogy rendkívüliek legyünk?

Egy, a két úriember között zajló beszélgetést írj le szóról szóra. DVD is van az előadásukról. Rövid könyv, könnyen emészthető, tele nagy igazságokkal. Ezek közül gyűjtöttem ki nektek néhányat. Van, amit szabad értelmezésben idéztem, van, amit szóról szóra, de minden gondolatom ihletője Tolle és Dyer.

Ma reggel nincs jó kedvem. Vannak tippjeim, mi lehet a konkrét oka, de most épp nem tudok tenni ellene, csak elfogadni. Az meg néha nehéz. Ma pont az.