Huhh milyen meccs. Zseniálisan játszottak a csajok, annak ellenére, hogy tegnap rengetegett kivett belőlük az elődöntő. Annyi minden kavarog a fejemben. Már totálisan nem vagyok benne a kézilabda világában, úgyhogy csak azt tudom mondani, ami a TV képernyőjén keresztül látszódott. De ez az én térképem, amit én a saját, jelenlegi sporthoz való hozzáállásomból rájuk vetítek.
Ezen a csapaton éreztem, h ott a szívük, ott a fejük. Ugyan nem felénk billent a mérleg, de megint egy lépéssel közelebb kerültek ahhoz, hogy a legkiélezettebb szituációban, amikor a 7esek döntenek, akkor is tudják azt hozni, ami bennük van. Még egy utolsó összpontosítás. Ami egyébként benne van a csajokban, csak nem mindig tudják ezt az erőforrást mozgósítani. Persze voltak momentumok, amikor fordíthattunk volna, meg nyerhettünk volna. Volna,volna,volna. Itt csak arra van szükség szerintem, hogy a legutolsó nyomás alatt is ott legyen a magukba vetett 100%-os bizalmuk. És ez kicsit olyan, mintha magamnak is magyaráznám: "Tudod Domi, amikor ott vagy edzésen, vagy versenyhelyzetben (például egy kötélhúzás verseny az edzőtáborban), akkor igenis tudd előszedni valahonnan a benned rejlő megkérdőjelezhetetlen magabiztosság érzését! Gyakorold!"
Tényleg nem akarok okoskodni, meg hosszúra sem nyújtani. Csak annyit mondani, hogy büszke vagyok rájuk.
Gratulálok Győri ETO!
