Mindenkit körülvesznek olyan dolgok amik zavarják, most épp olyanokra gondolok, amit figyelmetlenségből más követ el, és te ép ésszel fel nem fogod, hogy neki miért így természetes. Fel tudnék sorolni pár ilyet, közülök egyet fogok leírni, ami engem bosszantani szokott és munkahelyemen viszonylag gyakran is botlom ebbe. E példáján keresztül osztom meg veletek gondolataimat.

Éspedig: mikor elmegyek mosdóba és észreveszem a toalett papír gurigát, ami persze csupasz és az előttem lévő kolléga épp nem cserélte ki. (Mondjuk ez addig oké, mikor van mellette egy új csak épp nincs felfűzve a tartóra, viccesebb a szitu ha az sincs :) Ismerős helyzet?

Egy ideig háborogva jöttem ki és dobtam be a kukába, aztán elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon ezt miért vonzom be mindig.

Mi áll ennek a hátterében? Figyelmetlenség. Mi az élet alaptörvénye? (Legalábbis amiben én hiszek.) Azt vonzom be, amit én is adok kifelé.

Tehát valahol, valamilyen formában én is figyelmetlen vagyok. Számtalan olyan eset lehet, amikor én bosszantok másokat, és természetesen nem szándékosan teszem. Pont nemrég egy kollégámmal fodult elő, hogy figyelmetlenségből kidobtam valamit, ami neki fontos lett volna. Nekem nem volt az. És eszembe sem jutott őt megkérdezni előtte, pedig egy kérdés mibe került volna? Nem örült. Elnézést kértem. Részemről ennyivel le van rendezve, legközelebb figyelmesebb leszek.

De meg is fordíthatom a dolgot azokkal az esetekkel, amikor utazom a metrón, zenét hallgatok, jár a lában, még talán énekelek is (tudatos jókedv folyamat :). El vagyok merülve a világomban, és lehet, észre sem veszem, hogy valaki nem fér el vagy le akar szállni. Ő ezen bosszankodik, és nem érti, mi lelt engem.

Ezek segítenek rávilágítani újra és újra arra, hogy mindenki máshogy gondolkodik, ami engem már zavar, azon mondjuk valaki más simán túllép.

Ennek számomra nem az a konklúziója, hogy innentől majd kínosan ügyelek, hogy minden egyes emberi lényre tekintettel legyek. Alapvetően figyelmességre és előzékenységre törekszem, de látjátok, van, hogy nem megy. Elfogadom magam ilyennek. De ennek az a hozadéka, hogy másokat is érdemes elfogadnom (nem mindig megy, de azt mondják az okosok,a szándék is fontos :). Így könnyebben túl tudok lépni olyan eseményeken, amik korábban zavartak. Természetesen, ha valami nagyon zavar és sokszor előfordul, akkor megbeszélem az illetővel. Nem támadóan, csak kíváncsian. Más ember, más nézőpont. De az az alapvető, hogy felteszem magamnak a kérdést, hogy „Miért zavar ez engem? Mit akar mutatni?”

Legközelebb, ha ilyennel találkozol, akár bele is gondolhatsz a mögöttes üzenetbe. Bár nem mindig van. Ha nagyon zavar, beszéld meg a társaddal (ha módodban áll). Ha pedig megtaláltad a történés "mondanivalót", tanulj belőle.

Készült: az Országos Wcpapírguriga-otthagyás Ellenes Liga (OWEL) támogatásával :D