Az a világ, amit megteremtesz.

:: grateful | I am ::

Posztot írni akkor is, ha nem tökéletes? Avagy a mai napom a PP szemüvegén keresztül

2019. április 11. - Szánti Dominika

c7c2ff0c43b1010dff3c48d13112d457.jpgMa elfáradtam. Nagyon. Tavaszi fáradtság vagy mifene, de az ágyból kikelni is nehezemre esett. Ráadásul ma javarészt olyan tevékenységeket végeztem, ami nem megy olyan könnyen. Nyilván lehet azt mondani bölcsen meg tudatosan, hogy komfortzónán kívül van a fejlődés. Aha, de az fárasztó és ha épp türelmetlen, vagy borúlátó napom van, akkor csüggesztő is tud lenni. A mai egy ilyen nap. 

Korábban egy ilyen nap után nem vettem rá magam arra, hogy írjak. Leginkább azért nem, mert volt egy olyan ideálképem, hogy minden poszt legyen nagyszabású, velős tartalommal, tele olyan üzenettel, amire ti azt mondjátok, hogy ezért megérte erre kattintani. Ez volt a saját magammal szembeni elvárásom. Aztán nemrég elhatároztam, hogy többet fogok írni. Legyen szó bármilyen rövid cikkről, de többet leszek jelen, mert ebben tudok olyan igazán kiteljesedni, ez fel tud tölteni a nehéz napok után is. Szerintetek írtam azóta miniposztot? Nem! Mert megint arra készülök, hogy valami nagyot, hosszút, jelentőségteljeset alkossak. Olyat pedig csak kipihenten, lelkesen lehet.

Na ezt a gátló szokásomat ma elkezdem megváltoztatni. És kiírom magamból, hogy vagyok ma. Lesz üzenete a posztnak? Nem tudom, de igyekszem. Jó lesz az úgy is, ha nem baromi hosszú, szépen tördelt, csillivilli.

Legtöbbször magunkat gátoljuk, saját magunk felé támasztott elvárásoknak akarunk megfelelni. Most nem mondtam újat :) Azonban egy dolog valamit tudni, mert már vagy 100x elmondták. Másik dolog valamit érteni, cselekvés szintjére hozni. Az utóbbi nehezebb. Én ma annak örülök, hogy ezt felismertem és megtettem az első lépést, hogy ez változzon. Hogy merjek írni csak úgy is, mert az vagyok én és úgy hiteles. Kicsit olyan ez, mint amikor az instagramra csak a menő képek kerülnek ki. A hússzor megkomponált, szétfilterezett. Én is a tökéletességig "filterezem" a posztjaimat. Ami alapvetően nem baj, mert szeretek igényes munkát kiadni a kezemből, de van, amikor csak hagyni kell jönni úgy, ahogy van. Mert élvezem. Mert tölt. Mert energiát ad.

pp1.jpgHa a pozitív pszichológia szemüvegén keresztül nézem, akkor most épp két dolgot csinálok:

  • Igyekszem kontrollt szerezni a fejemben futó gátló hiedelmek felett ("Csak a tökéletes poszt a jó" ; "Ha nem elég jó, nem fognak olvasni, szeretni") és ha lehetséges, ezeket megváltoztatni.
  • A másik pedig, hogy az írás pozitív érzelmeket kelt bennem. Büszkeséget, mert szerintem jól írok. :) Örömöt, mert élvezem. Felszabadultságot, hogy az lehetek, aki. Elmélyültséget, mert ebbe mindig bevonódom és magával ragad. Továbbá kiteljesedést, elégedettséget és nyugalmat. És ezek a pozitív érzések teremtik meg bennem a békét, adnak újra energiát és tesznek képessé arra, hogy holnap újra "megküzdjek", ha kell.

Azt hiszem, hogy az egyik küldetésem az lesz, hogy a PP szemüvegén keresztül mutatom be az életem, így ti is megérthetitek, megtanulhatjátok, miért jó ez nekünk, hogyan maradhatunk egészségesek minden nehézség ellenére is.

A mai legfontosabb üzeneteim pedig (mert azért nyilván van :) : 1) előfordul, hogy a 60-80% is pont elég! 2) illetve hogy legyetek figyelemmel az életetekre és gondoskodjatok arról tudatosan, szokásokat kialakítva, hogy egy nehéz nap vagy időszak után visszatérjetek az egyensúlyi szintre. Tudjátok, a 4:1 arány!

Arra buzdítalak benneteket, hogy változatlanul olvassatok, mert csak egyre jobb és őszintébb leszek :D

A bejegyzés trackback címe:

https://halagondolkodas.blog.hu/api/trackback/id/tr5814758881

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.