Az alábbi írásom augusztus 14-én íródott, de akkor csak facebookra került ki. A teljesség igényével ide is beteszem. A magány érzés hál' Isten most nem erős bennem. A kéz- és fejállás mániám viszont változatlan :) 

Az van, hogy mostanában többször tör rám a magány, mint szeretném vagy mint érzékelhető posztjaimból. Magam sem értem. Csupa jó dolog vesz körül, jó emberek, barátok, mosolyok, rengeteget nevetek nap mint nap. Tényleg őszintén hálás vagyok mindenért, amim van. De...

...szeretnék végre szeretni és szeretve lenni. Vágyom erre, vágyom egy társra. Számomra is fura, hogy ez ilyen erős érzés bennem. Érdekes megfigyelni, hogy hirtelen mekkora amplitúdóval tud rám törni és úgy látszik jelenleg nem tudom elhessegetni egy "Minden jól van, az élet tudja..."-dumával.
Viszont! Azért ne maradjunk tanulság nélkül. :) A társat még nem adta meg nekem az élet, ki tudja mikor fogja... Sokáig nem kesereghetek ezen. De erős és egészséges vagyok és büszke lehetek magamra, hogy helytállok megpróbáltatásaimban, legyen az munka, magánélet, földön vagy vízen. Tengernyi időm van magammal, barátokkal, családdal és a hivatásommal foglalkozni. Erősödni. Magamat építeni. Úton útfélen fejen vagy kézen állni. :)) * Perspektívaváltás *

Most ebben találtam meg azt, ami leköti az energiáimat, amiben nem az állóvizet és a várakozást vagy tehetetlenséget érzem, hanem a folyamatos fejlődést és azt hogy rajtam múlik, tudok tenni érte.
Most ez van. Egyszer kerek lesz a történet, értelmet nyer, hogy az egyedüllét és várakozás miért van/volt, csak győzzem kivárni. Addig hagyom, hogy az érzések jönnek mennek. Csak figyelek. Igyekszem ebből kihozni a legjobbat, amit lehet.

Például ezeket az ászanákat... Akár instabil környezetben is helytállva...

Célom ezzel a poszttal annyi, hogy kiírjam magamból bánatom, valamint újra tudatosítani magamban (és talán bennetek is) azt, hogy ha a hiányról levesszük a fókuszt és áthelyezzük valamire, amink megvan, akkor könnyebb átvészelni. Adott esetben még egész jó dolgok is kialakulhatnak abból, ha a hiánygondolkodás energiáját valami hasznos, pozitív dologra fordítjuk. Legalábbis, amit én tapasztaltam. Járjatok utána ;)