Az a világ, amit megteremtesz.

:: grateful | I am ::

Nem kell a pozitív maszlag

2016. április 26. - Szánti Dominika

Remek dolgot tanított nekem az élet pár hete, amit akkor, még frissiben kiírtam magamból. Íme, meg is osztom veletek.

A történet ott kezdődik, hogy nemrég egy barátnőm mesélt nekem rosszkedvéről, a benne lévő feszültségről és fejtegette, hogy miért lehet ez. Persze bekapcsolt a „megoldó” énem, elkezdtem sorolni neki azokat az életigazságokat, amikről úgy gondoltam, hogy segíthet. Még idejében leállított és annyit mondott,

silence_1.jpg

 „Tudod, néha csak annyi kell, hogy meghallgass”

Elfogadtam. Viszont csak most értettem meg.

Legutóbb én sem voltam épp jó passzban, és leültem beszélgetni a barátnőimmel, akik érdeklődve kérdezték mi a baj. Elkezdtem nekik mesélni, el is sírtam magam közben. Mindhárman egyszerre listázták nekem a „maszlagot”, kiemelni a pozitívat a helyzetből, vegyem észre ezt és ezt… Természetesen tették ezt a legjobb szándékkal.  Én mégis úgy éreztem, mintha mindhárman egy ilyen kézi hangosbeszélővel üvöltenék a fülembe azt, amit én egyébként is tudok. Éreztem, ahogy nő bennem a feszültség, majdnem fölálltam és ott hagytam őket. (Ahogy ezt egyébként velünk korábban a barátnőm egy ugyanilyen szituációban meg is tette, őt most értettem csak meg.)

Végül nem hagytam őket ott, csak hangosan kifakadtam, hogy én ezt mind tudom, erről papolok a blogomon. Nekem most arra van szükségem, hogy figyeljenek rám, meghallgassanak és szimplán biztosítsanak a jelenlétükről.

silence_2.jpg

Hasznos tanulság volt nekem ebben a cipőben lenni. Ilyen esetben én is rögtön jövök a segítő hozzászólásaimmal, pedig ez néha akkor is haszontalan, ha arra törekszem, hogy ne a közhelyeket dobáljam. Nekem sem kell mindenki életét megváltani a pozitív gondolatokkal, csak meghallgatni, esetleg annyit mondani „tudom, mit érzel, veled vagyok”. És csak akkor beszélni, ha nyitott a szív és fül.

Kísérleteim során :) azt is észrevettem, hogy egy rosszabb periódusban nem tudom a nap 24 órájában emlékeztetni  magam a pozitív megerősítésekre. De ez teljesen rendben van így. Ha hullámzik a hangulatom, csak el kell fogadnom, hogy most ez van. Annyi elég, hogy felismerem a tényt, hogy benne vagyok, hogy most rossz. Szimplán csak tudatosítani, mi történik. Most benne vagyok. Most nem jó. El fog múlni. Türelem és elfogadás.

(Az utolsó gondolattal remekül párhuzamba hozható a Mázsaház logó is. Tudatos süllyedést tudatos emelkedés követ. Akit érdekel, szívesen mesélek ;)

A bejegyzés trackback címe:

https://halagondolkodas.blog.hu/api/trackback/id/tr568629448

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.