Sokszor kapom meg azt a jóleső bókot, hogy mindig jó kedvem van.

Pedig meglehet, hogy pont ugyanannyi rossz napom és negatív gondolatom van, mint nektek. Csomó apróság cikázik a fejemben, van, hogy kételyeim vannak magammal kapcsolatban, megkérdőjelezem a saját rendkívüliségem, elég vagyok-e, képes vagyok-e rá. Legutóbb pont a magány érzése lett urrá rajtam.

Korábban végeztem kísérleteket magamon. Volt, hogy rossz hangulatban voltam, de elfojtottam, nem hagytam, hogy bármi is látszódjon rajtam. A másik véglet az volt, hogy 2 hétig hagytam, hogy rám telepedjen, nem jártam edzeni (igen, annyira durva volt :) ), cserébe viszont sokat nassoltam. :) Azóta rájöttem, hogy maximum 2-3 napig pont elég, ha átadom magam a rosszkedvnek. Ismertebb nevén önsajnálatnak. Jól esik az néha :) Ilyenkor szeretek egyedül lenni és sokat alszom. Aztán szépen lassan kihozom magam belőle, mégpedig az alábbi meggyőződések segítségével:

1. Életünkben a jó és rossz érzések, történések folyamatosan váltakoznak. Imádom ezt a kettősséget és ez az egyik oka annak, hogy könnyebben ki tudom magam hozni a negatív gondolatokból. Itt lényegessé válik a tudatos jelenlét gyakorlása. Megengedem magamnak, hogy megéljem a rosszat teljes valójában, úgy, hogy tudom, el fog múlni.
2. Alap meggyőződésemmé vált, hogy csak azt hozza nekem az élet, amire szükségem van. Ami rossz, azzal kapcsolatban tanulnivalóm van, és akkor mehetek tovább, ha azt megoldottam. Így tudok elfogadni minden szituációt. Nem repesem a boldogságtól, de tudom, hogy okkal történt. Felszabadító érzés, nem azon kattogni, vajon miért alakult így. Ez a helyzet és kész. Megfigyelem mi a tanulság, majd továbblépek. Tehát ez adja azt a lehetőséget is, hogy a jókedvet is megélhetem teljes valójában, anélkül, hogy aggódnék a jövőn. Úgyis jót/hasznosat hoz, nem?
3. Hiszem azt, hogy minden érzésemért és gondolatomért én és csakis én vagyok felelős. Tehát azért is én tehetek, hogy változzon. Amikor elkap a rosszkedv, rögtön felteszem magamban a kérdést: „pontosan mi váltotta ezt ki belőlem? hogyan tudok tenni ellene?” Van, hogy gyorsan, van, hogy lassabban tudom megfogalmazni az érzés konkrét okát, de a válasz mindig bennem van. Ez az a másik tudás, ami óriási erőt ad. Nem hibáztatok senkit és semmit az én éréseimért. Ha gondom van valakivel, akkor is először azt keresem meg, hogy milyen gombot nyomott meg rajtam az illető, amitől én rosszul érzem magam. Ha el tudom magamban rendezni, megteszem ezt anélkül, hogy ezt a másik félnek megemlíteném.
4. Hálagondolkodás. Azt hiszem, hallotok még e felől :)

+1 ráadás

Eckhart Tolle és Dr. Wayne W. Dyer – Miért fontos, hogy rendkívüliek legyünk? c. könyvéből pár magvas gondolat:

„Az életben nem az a lényeg hogy pozitívak legyünk, mindent jól csináljunk és sikereket érjünk el. Nem az, hogy nekünk legyen igazunk. Egyedül az a lényeg, hogy önmagunk legyünk és becsüljük meg saját nagyszerűségünket. A valódi lényetek határtalan, isteni és tökéletes.”

„A Red Hot Chili Peppers gitárosa John Frusciante azt mondta: Amikor dalt ír az ember, az a legfontosabb, hogy mindig tudatosítsa magában: minden a csendből jön, és a csend fontosabb, mint a hang. Ha minden csupa hang, akkor nincs zene. A zenéhez szünetek kellenek. Olyanok, mint a gondolatok közötti hézagok. Abban van az élet. Káprázat. Még az atomok is a létezés és nemlétezés között pulzálnak. Mindkettőt meg kell testesítenie az embernek ahhoz, hogy kiegyensúlyozott életet élhessen.”

Tehát ez is tanulható. Én rengeteget gyakoroltam a jókedvet. Egész jól megy, indulnék vele egy versenyen :)

A nevetésem mondjuk gyári, azt örököltem :)