Az a világ, amit megteremtesz.

:: grateful | I am ::

"Most jól vagyok. De meddig?"

Aggodalmaink a PP szemüvegén keresztül

2019. július 15. - Szánti Dominika

"Már egy ideje jól vagyok. Az normális?"

kérdezte tőlem minap egy ismerősöm. Volt egy elég nehéz időszaka és most olyan hihetetlen számára, hogy jól van. Gondolta, megkérdez engem, én biztos tudom, hiszen ezzel foglalkozom. :) Először is el kell mondjam, hálás vagyok a bizalomért, nagyon hízelgő, hogy ad a véleményemre. Másodszor pedig elgondolkodtatott, és meg szeretném osztani veletek, mire jutottam.

Pontosan értettem, mire gondol az ismerősöm. Olyanok vagyunk mi emberek, hogy vagy a múlton járatjuk az eszünket, vagy a jövő miatt aggódunk. Előfordult már velem is, hogy egy rosszabb időszak elmúlásakor kételkedtem abban, hogy ez lehetséges, hogy most tényleg jól vagyok. Azt vártam, mikor üt be újra a krach, amit már úgy megszoktam. Nem mertem igazán örülni. Tudtam én, hogy ez butaság, de mégsem volt elég hitem abban, hogy most valóban minden rendben és nem törvényszerű, hogy ez hamarosan megint rosszra fordul. 

Ahogy a legutóbbi posztjaimban, ezt is a pozitív pszichológia szemüvegén keresztül mutatom be, hiszen amióta többet tudok erről a tudományról, azóta ügyesebb vagyok a "nemaggódásban". A VUCA világ egy ismert szó, ami leírja, hogy mi jellemző manapság: V = volatil = változékony; U = uncertain = bizonytalan; C = complex = komplex; A = ambiguous = kétértelmű. Ilyen világban élünk. Tehát az élet így is, úgyis dobni fogja a kihívásokat. Erre nem vagyunk befolyással.

Két dolgot biztosan tehetünk:

shine.jpg1) Engedjük meg magunknak, hogy MOST jól legyünk! Éljük át azt teljes valójában! Amikor elégedettek vagyunk és pozitív érzéseket élünk meg, akkor legyünk tisztában azzal, hogy most épp "raktárainkat" töltjük. A pozitív érzéseknek harmonizáló, kiegyensúlyozó, békét teremtő szerepe van és a hosszú távú túlélésünket segíti. Ne azon aggódjunk, hogy mi lesz majd ha... Hanem igyekezzünk teljes mértékben átélni az örömöt, elégedettséget, vidámságot, nyugodtságot, derűt, hálát, eufóriát, kiteljesedést, stb. Ezek az érzések mind, mind arra szolgálnak, hogy megerősítsenek, töltsenek minket, ezzel felkészülhetünk arra, amikor majd tényleg probléma elé állunk. Az úgyis jönni fog.

2) Listázzuk erőforrásainkat, amik támogatnak! A másik, amit tehetünk, hogy megváltoztatjuk a változással, problémával, kihívással kapcsolatos hiedelmeinket. Mikor nem merünk igazán örülni, akkor bennünk van a félelem, hogy nem leszünk képesek megbirkózni azzal, ami majd lehet, hogy jönni fog. Már leírni is vicces ezt a mondatot, hogy a mostban azon aggódunk, ami majd lehet, hogy jön. Nem biztos, de lehet :) Szóval. Amikor jól vagyunk és erősnek érezzük magunkat, kezdjük el programozni magunkban azt, hogy képesek leszünk szembenézni, ha netán tényleg megint jön valami szarság. Garantáltan képesek leszünk megküzdeni, mert számtalanszor megtettük már a múltban, jó néhány alkalommal átvészeltünk már változást. Tudatosítsuk magunkban, hogy rengeteg erőforrásunk van. Idézzünk fel olyan helyzeteket, amikor sikeresen megküzdöttünk, listázzuk, hogy akkor milyen erősségeinkre támaszkodtunk. Ez mind erőssé, küzdőképessé fog tenni minket. Segíteni fog abban, hogy kevesebbet aggódjunk, hiszen bennünk lesz a magabiztosság, hogyha jön a probléma, biztosan meg tudjuk majd oldani.

Úgy tűnik az élet nem lesz könnyebb, a kihívás jönni fog. Amikor jól vagyunk, élvezzük azt maximálisan! Engedjük meg magunknak, hogy ragyogjunk! Töltődjünk, amennyire csak lehet, közben pedig emlékeztessük magunkat, hogy minden erőforrás megvan bennünk ahhoz, hogy majd a következő kihívást is megoldjuk.

A bejegyzés trackback címe:

https://halagondolkodas.blog.hu/api/trackback/id/tr5514770188

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.