Az a világ, amit megteremtesz.

:: grateful | I am ::

Randiztam. Ja,nem.

2018. január 06. - Szánti Dominika

2_2.jpg

Ismét összegyűlt pár pasis történetem. Most nem a bénázásaimat írom le, de ezt is igyekeztem humorral fűszerezni :) Van olyan sztorim, ami internetes ismerkedéshez kapcsolódik, van, ami személyesen történt.

Előre bocsátom, semmi baj a férfiakkal, vagyis nincs nagyobb baj velük, mint velünk nőkkel. Csak valahogy olyan irányba változtak az ismerkedési szokások, amiket én még nem tudtam megérteni. Bár nem is biztos, hogy meg kell, inkább érdemes ezt lazábban kezelnem a jövőben. Azért elmesélek pár történetet és feltennék pár kérdés, hátha van olyan, aki egy-két sztorimat más megvilágításba tud helyezni meglátásával. Ígérem nyitott leszek ;) Már csak azért is, mert biztos mi nők is furák vagyunk a férfiaknak manapság, csak ugye én arról az oldalról nem tudok.

(A posztot 2 hete írtam, azóta találtam egy ide vágó képregényt, amin hangosan felnevettem a metrón :)))img-0117_2.JPG

Szóval regisztráltam a happn nevű alkalmazásra. Alapvetően a személyes ismerkedést preferálom, de miért ne adjak esélyt az ismerkedés ezen formájának is? Ezen az app-on úgy ismerkedhetünk, hogy keresztezzük egymás útját, majd mikor egymás közelében járunk like-olni tudjuk az másikat. Ha kölcsönös a szimpátia, akkor elkezdhetünk beszélgetni. A következő különböző esetek többször is előfordultak, úgyhogy nem egy-egy egyedi példát ragadtam ki.

  • Kölcsönösen like-oljuk egymást, de nem történik semmi. Az én értékrendem szerint a férfi kezdeményez, miután én küldöm neki a jeleket. Személyes ismerkedés esetében a mosolyaimat küldöm bátorításra, virtuális ismerkedés esetében a like gomb segítségével hozom tudtára. :) De annak mi értelme, hogy tetszünk egymásnak és annyi? Unaloműzés? Csak visszajelzést akarunk kapni, hogy tetszünk egymásnak és annyi pont elég? Mondjuk kár ezen rugózni, ha ezekben ennyi van, hát ennyi van.
  • Rám ír a pasi, hogy "Jó reggelt!". Én erre: juhhu, pezsgőbontás, nászinduló :))) Az apróságoknak is örülni kell nem? :)) Szóval, erre én kedvesem visszaköszönök, mellékelve valami klafa emoji-t, de nem kérdezek semmit. És akkor ennyiben marad a chat. Ilyenkor nekem kéne folytatnom a beszélgetést valahogy? Ha mi nők írunk először, attól nem vesztik el a pasik az érdeklődésüket irántunk? Tökre kíváncsi vagyok.
  • Ennél még jobb, mikor a jó reggelt-kívánás után egy egész napos szünet következik be, majd jön a "Jó estét!". Na hurrá a napszakhoz illő köszönések mennek, már ennek is örülök. :) Erre én ismét válaszolok, aztán megint semmi. 
  • És akkor van az a típus, akivel napokig hosszan chatelünk, de a randi gondolata szóba sem jön. Sajnos ilyenkor el szoktam veszíteni az érdeklődésem egy idő után. Én a személyes kapcsolatokban hiszek. (Ezért mosolygok boldog boldogtalanra az utcán :) Annyi időt töltünk el a buzi telefonunkon, de ez nem pótolja az emberi kapcsolatokat, nem beszélve arról, hogy az igazi "megmérettetés" a személyes találkozó. Szóval ebben a szituban azt szeretné a férfi, hogy én ajánljam föl a találkozás lehetőségét? Hívjam el magam randira? :))) Végül is ez sem baj, csak tudjak róla, hogy manapság így szokás :)
  • Aztán olyan is volt, hogy egyik este összepárosodtunk :), rögtön írt, ráadásul frappánsat is. Majdnem kiosztottam neki a "Leggyorsabban rám író pasi" különdíját :) Beszélgettünk este, és szóba is jött a randi. Én erre: juhhu, pezsgő bontás, nászinduló :))) Egy pasi akinek jó az antré-ja, nem húzza az időt, ebédelni hív, amit tök jó első randi programnak tartok. Aztán másnap reggel lemondja a randit és eltűnik. Ez volt 3 napja, azóta se kép, se hang. Na ez mi?
  • Egy személyes ismerkedés története: Megismerkedünk egy bárban, jót beszélgetünk. Mikor hazaindulunk, a pasi elkéri a számom. Én erre: juhhu, pezsgőbontás, nászinduló :))) Aztán nem hív. Ez nem egyszer fordult elő velem. Kérdem én, a pasik nem tudnak csak úgy elbúcsúzni, mert kínos a búcsú, ha nem akar tőlem semmit? Nincs azzal baj, ha valakinek nem jövök be, de így fura az egész. Vagy utána gondolja meg magát valami miatt? Tudom, rengeteg oka lehet és nem kell mindent tudnom vagy megértenem. Tavaly pont januárban volt egy olyan történetem, hogy megismerkedtem valakivel az utcán, rögtön ittunk is valamit és utána nem keresett. Azt akkor rosszul viseltem, de mára már nem agyalok a miérteken (na jó ez kis csúsztatás, kicsit azért agyalok :). 

Viszont! Az éremnek két oldala van, úgyhogy ez úton szeretném hangsúlyozni, csomó jó példám is van:

  • Egy pasival legutóbb a metró mozgólépcsőn szemeztünk, én lefelé haladtam, ő felfele. Megfordult, utánam jött, elkérte a számom és fel is hívott.
  • Egy másik férfi leszállt a troliról miattam, váltottunk pár szót, elkérte a számom és fel is hívott.
  • Egy pasi úgy keresett meg 10! év után, hogy akkor megjegyezte a nevem és most a blogom e-mail címére írt, hogy emlékszem-e rá és szeretne velem randizni.
  • Valaki, akire rámosolyogtam hosszan, utánam bringázott az utcán, elkérte a számom és fel is hívott.

És lennének még további példáim is. Velük a randi is megvalósult, de vagy részükről vagy részemről nem volt meg a kölcsönös szimpátia, ami megint tökre rendben van. Összességében azt is mondhatnám, hogy az éves átlag 50-50% a jó és rossz példák aránya. Sőt megkockáztatom, hogy a jó még több is volt, és fontos elmondanom a happn alkalmazáson is vannak jó tapasztalataim. Szóval nincs nagy baj :)

Egyet biztosan tudnom kell és úgy látszik ennek a posztnak is az a tanulsága, mint a legutóbbinak:

- Amellett, hogy rugalmas vagyok és változni képes, amellett MOST pont úgy vagyok jó, ahogy vagyok. Merthogy igen, mikor valaki nem hív fel, azért eszembe jut, hogy mit kellett volna máshogy csinálnom. Bevallom, még az is eszembe jutott korábban, hogy nem kéne megadni a teljes nevem. Mert manapság az az első, hogy rákeresünk egymásra a neten és rögtön véleményt alkotunk. Szóval elolvas tőlem pár posztot, vagy megnéz pár sportolós videót és rögtön elszalad :) De ha valóban így van, akkor azt hiszem, köszönettel tartozom, hogy megkímélt minket a felesleges köröktől. Ha valaki nem hív el randizni vagy az első találkozás után nem hív fel, annak rengeteg oka lehet, de a lényeg, hogy valamiért nem akar engem eléggé. És ez tökre rendben van, ettől én még úgy vagyok jó, ahogy vagyok.

- Ahogy a 2017-es posztomban is írtam róla, az a fontos, hogy bízzak az életben. Erre tökéletes példa a már említett tavaly januári utcai ismerkedésem, amikor tökre ki voltam attól, hogy elkéri az elérhetőségem, mégsem keres meg. Az a pasi májusban újra felbukkant és nem volt jó vele. Szóval mondhatni, hogy az élet már januárban is tudta, hogy ezt nem kéne, de azért májusban az orromra koppintott, hogy "én megmondtam" :)

Tehát bízom az életben. Tudja, hogy miben kell fejlődnöm és ahhoz hoz nekem segítséget. Türelmet kell tanulnom? Vagy teljesen elfogadni magam? Vagy küld nekem egy csomó balul sikerült ismerkedést, ezzel arra ösztönöz, hogy legyen egészen kristálytiszta, milyen értékek fontosak nekem? 

3_1.jpgAmit ezzel a poszttal üzenni szeretnék nektek is: Tényleg totál felesleges a miértekre keresni a választ. Legyünk inkább lazák az ismerkedésben is. Lesznek még béna randik, rendszeresen csak jó-reggeltet és jó-estét kívánó pasik, meg olyanok is akik nem hívnak fel vagy köddé válnak... És akkor mi van? Inkább viccelődjünk ezzel, mint szomorkodjunk :)

Őszintén hiszek abban, hogy vannak hasonló értékekkel rendelkező férfiak. Egyszer eljön az az idő, amikor kölcsönösen ugyanannyira fogjuk akarni egymást. Hogyha valaki igazán érdeklődik irántunk, akkor annak hangot ad és tesz azért, hogy együtt lehessünk. Mégpedig úgy, hogy abban nem lesz kétség. 

Addig pedig foglalkozzunk magunkkal, járjuk az utunkat. "Ne az igazit keressük fejvesztve, hanem készüljünk arra, hogy valaki számára egyszer mi lehessünk az igazi." (Pál Feritől idézve szabadon) Közben legyünk lazák és rugalmasak, mulassunk a vicces eseteken és találjuk meg ebben a helyzetben a boldog énünket. Meg lehet.

2018 a szerelem éve. Vagy nem. :)) Majd az élet tudja.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://halagondolkodas.blog.hu/api/trackback/id/tr6213554181

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.