Elmesélem nektek a 2016-os szilveszter éjszakámat. Repülőjegyem volt Kuala Lumpuron keresztül Thaiföldre. Gép indulása: December 31. 20:10, direkt így foglaltam, a repjegy olcsó, hisz akkor kevesen utaznak és egy kötelező bulival kevesebb.

Este 6-tól izgatott várakozás a reptéren, ez volt az első Európán kívüli utam. Turkish Airlines, isztanbuli átszállás. A délutáni isztanbuli járatot törölték, mert kint leesett a hó. (Ettől tényleg meg tud halni egy repülőtér?) Dupla annyian vártunk erre a járatra. Késik. Óránként kiírják, hogy még egy óra, meg még egy óra késés. Eljön az éjfél. Pezsgődurrogtatás helyett bejelentik, hogy törölték a járatot, banális indokra hivatkozva, hogy a pilóta már nem vezethet, mert lejárt a munkaideje. (Nem ezért utaznak ketten, meg létezik a standby pilóta, aki otthon várja, hogy dolgozni hívják?) De mindezt nem egy határozott nyilatkozatban, hanem csak pár szóban mondták el, 100 ideges ember várta az információkat. Nagy nehezen kihúztuk belőlük, hogy a társaság irodája kinyit és ott lehet átírattatni a jegyeket. Mind feltódulunk, sorban állás, gondolhatjátok, nem 2 perc, amíg valakinek január 1-re találnak repülőjegyet. Étlen szomjan várakoznak az emberek. (Nálam volt étel, ital, meg egy könyv, úgyhogy nyugalommal várakoztam.) 2 óra alatt kerültem sorra, pedig hazaiként kicsit ismerve a terepet viszonylag a sor elejére kerültem. Ekkor már fél 3-at írunk. Oké, jegy másnapra megvan Amszterdamon át (természetesen ezt ingyen). Na, most szerezzünk taxit. Ismétlem, szilveszter van… Összebarátkoztam egy magyar lánnyal, aki hazavitt. Így éjjel 4-re értem haza. Másnap elindultam a nagy útra, ennek az élményei külön bejegyzést érdemelnek majd egyszer.

De a történet lényege nem is ez. Írtam a társaságnak levelet, elküldtem a számlát, amit a már nem lemondható kuala lumpuri szállásomért ki kellett fizetnem. Elég egykedvűen foglalkoztak az esetemmel, mondván, hogy rengeteg panasz van. De nem voltam hajlandó ezen felhúzni magam, annyit nem ér, 9000 Ft-ról beszélünk.

Már el is felejtettem, mikor jön egy e-mail, hogy több száz eurós kártérítést kapok az okozott kellemetlenségek miatt. Elsírtam magam, mikor elolvastam a hírt.

Számomra, ami tanulság ebből, ami miatt leírtam nektek:

• Ahonnan az élet elvesz, ott vissza is ad. Nem mindig ugyanolyan formában, hiszen ez esetben inkább a malajziai városnézés élményét vette el tőlem és pénzben adta vissza.
• Ha elfogadod az események alakulását, annak mindig megvan a jutalma. Egy percig nem húztam fel magam a reptéren. Nem volt érdemes. Nyaralni indulok, miért panaszkodjam. Minden okkal történik. Mindemellett a hála, hogy a Thaiföldre tartó átszálló járatom csak vasárnapra szólt, így azt így is úgy is elértem.
• Szintén nem húztam fel magam azon sem, hogy letojták a fejemet a panaszlevelem után. Fontosabb a saját nyugalmam. Persze írtam nekik emlékeztető e-maileket és hívtam is őket, de mindig nyugodt és vállalható stílusban kommunikáltam velük. Ez is megtérült.
• Egy nappal a jó hír előtt, azt fejtegettem egy barátnőmnek, hogy előre ne aggódjon az anyagiakon, eddig is mindent meg tudott magának teremteni, amire szüksége volt. Ez rám is éppúgy vonatkozik. Kevés félretett pénzem van. Nem élek nagyvilági életet, nem szórom a pénzt. De élek. Tudom, hogy amire tényleg (az égiek szerint is) szükségem van, arra mindig lesz anyagi erőforrás. És erre jön ez a hír…

Megvan a következő repülőjegyem összege, vagy amire épp szükségem lesz.

Lábjegyzetben szeretném elmondani, hogy ez nem egy tanítás. Én így élem az életem. Fejlesztendő területeim közé tartozik, hogy néha harcosabb legyek, de az eddigi tapasztalásaim alapján ennek a „nyugodtságnak” sokkal több haszna volt számomra. Az élet úgyis ad még lehetőséget, hogy a harcossággal is kísérletezzem. Ígérem, annak az eredményét is megosztom majd veletek :)

(Kép forrása: http://www.lifeonsundays.com/post/137376715761/im-mastering-it)