Egy élet fél év, pár hónap vagy akár egy nap alatt is fenekestül fel tud fordulni. Legalábbis amit én tapasztalok magammal és a hozzám közel állókkal kapcsolatban. Egyik nap még szomorkodom valami(k) miatt, másnap meg úgy ébredek, hogy jön pár hír és minden megváltozik. Régebben olyan helyzetekben, mikor magam alatt voltam, körberagasztgattam magam megerősítésekkel "stay strong" "keep the faith" és társai. Ma sincs ez másképp :) Vagyis annyiból igen, hogy most már egyetlen egy mondat elég, az általános NagyIgaz. ;) Hogy bízzak az életben. Pontosan azt hozza, ami a fejlődésemhez kell, épp amikor arra szükségem van. Én csak tegyem a dolgom, azt ami én vagyok, úgy, ahogy vagyok.

Az igazi példa az élet kifürkészhetetlenségére unokatesónk, Glóri. Máig nevetünk azon, hogy fél évvel ezelőtt miken dilemmáztunk, és ahhoz képest most hol tartunk. Belőle menyasszony, most szombaton pedig feleség lett. Hamarosan pedig anyuka is lesz. Mindez fél év műve. Hihetetlen. <3 

Ez a poszt pedig az alábbiak miatt íródik: 

* Hogy megköszönjem, hogy vagytok! Hogy segítjük, támogatjuk egymást mindig. Hogy sok időt töltünk együtt és sokat nevetünk.

* Hogy elmondjam, mennyire felnézek rátok és mennyit tudok tanulni tőletek.

* És nem utolsó sorban, hogy elbüszkélkedjek ezzel a képpel :) Szuper esküvő volt, sok nevetéssel, emlékezetes pillanatokkal, sírással, meghatódottsággal, tánccal, házi pálinkával, a 86! éves nagymamánk egész estét táncmutatványával :) Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen családom van. Anyu, apu hiányoztatok! <3

Glóri & Zoli! Nagyon sok boldogságot nektek!

Puszil benneteket: Szánti-mentális Domcsi :)