Egy beszélgetés alkalmával ma ezt a remek mondást hallottam egy kolléganőmtől. Aki egyébként apukájától idézte. Igen, az ősi bölcsességek.

Ugyanez a kolléganőm mondta egyszer „Imádok embereket igazán megismerni, olyan mintha egy regényt olvasnék”

Egyre több emberről kerül le a máz az én szememben is. Nem ők változtak, én nézek mélyebbre, meg akarom érteni az ő nézőpontjukat vagy felfedezni a „térképüket”. Már amennyire hagyják. A többit csak tippelem. Egyre jobban tippelek :) Teszem ezt azért, hogy el tudjam fogadni őket, leginkább a rossz tulajdonságaikat.

Mindenkinek vannak a munkájában nehezítő körülmények, az én esetemben a nehézkes ügyfelek fogalommal élnék. Nem értem meg, mit nem ért, miért akadékoskodik és legfőképp miért minden azonnal kell. De miért is kéne megértenem? Az élet ettől érdekes, hogy mindenki más. És egyben ettől válik bonyolulttá.

Íme egy remek példa, egy külföld ügyfelem, aki nagyon szigorú és leginkább nagyon akaratos. Semmi sem volt úgy jó neki, ahogy én csinálom, új táblázatokat kellett gyártanom, nap mint nap riportolni neki. Az is frusztrált, hogy táblázatkezelésben pont nem vagyok túl jó, emellett még volt egy kioktató stílusa is, kérni nem tudott, parancsolni annál inkább. Mondhatom, hogy nem mindig örültem, mikor az ő számát láttam a kijelzőn vagy e-mailjét a fiókomban :)

Aztán eldöntöttem, hogy kicsit belegondolok az ő helyzetébe. Vajon mennyi terhet cipelhet a múltjából, ha épp az teszi boldoggá, hogy másokkal így bánik? Itt jön be az, hogy mivel nem ismertem őt, csak találgatni tudtam, de ez már az elég volt ahhoz, hogy könnyebben elfogadjam a viselkedését. Az NLP előfeltevéseinek egyike, hogy minden viselkedést valamely pozitív szándék motivál. Az ő "térképe" és - az eddigi tapasztalatai alapján - a legjobb tudása szerint ebben a formában tudja kivitelezni, hogy sikeres rendezvényt szervezzen.

Majd tettem egy próbát, azt mondják, ha én változtatok a hozzáállásomon, akkor minden változni fog körülöttem. És nicsak, pont jött a következő, nem túl kedves hangvételű e-mail.

Ekkor én:  

Kedves üzemmódba kapcsolok.

Miközben írtam a levelet, folyamatosan mantráztam magamban, hogy elfogadom őt olyannak amilyen, tudva azt, hogy nem rosszak a szándékai.

Vicces volt mert szintén az NLP-t használva megváltoztattam a képet a saját fejemben arról, amilyen a viszonyunk. Ez abban nyilvánult meg, hogy miután megírtam az e-mailt, képzeletben becsomagoltam egy borítékba, tettem bele piros szívecskéket, és azt gondoltam mellé, hogy „szeretem és elfogadom őt olyannak, amilyen”. (Hányan húztátok most fel a szemöldökötöket? :)

Fél óra múlva érkezik egy sokkal kedvesebb hangú válasz, melynek utolsó mondata így hangzott: „Dominika, jól haladunk, mindjárt a szervezés végére érünk, nagyon köszönöm az eddigi munkádat!”

Kísérlet ezennel befejezettnek tekintve :)

Nehéz ember mindig akad, mindenki "cipeli a csomagját". Nem biztos, hogy mindig lesz türelmünk hozzájuk. Nem is kell. De egyszer-kétszer érdemes kipróbálni, milyen az, ha nyugodtak maradunk és szeretettel fordulunk a másik felé. Nekem eddig mindig bevált.